en-A "TEGNAP" után

   A legtöbb ember észre sem veszi a jelen pillanat részleteiben rejlő szépséget, miközben folyton egy szebb jövőről ábrándozik. 

Hogyan élhetjük meg?

 A "jelenben élni" nem azonos pusztán azzal, hogy erősen koncentrálunk az aktuális tevékenységünkre. Attól válik minőségi idővé, ha közben jól is érezzük magunkat. Ha koncentrálsz munka közben a feladatodra, de közben az után vágyakozol, hogy mikor jár végre le a munkaidőd, akkor az NEM minőségi időtöltés. De ha beszélgetsz a barátaiddal, vagy egy romantikus sétára indulsz kézen-fogva a kedveseddel, az minőségi idő.

Vajon megélhetjük egyedül is?

  Nagyon sok ember a magánytól depresszióba esik, képtelen feltalálni magát. A múlton rágódik, vagy a vágyaiból szőtt ábrándok után ácsingózva siratja keserű sorsát. Velük ellentétben, aki imád horgászni, vagy túrázni, kerékpározni, verseket írni, zenélni, dalokat szerezni, rajzolni, képeket festeni, az kapásból tudja a választ, hogy IGEN! Megélhetjük egyedül is a minőségi időt.

Egy új korszak kezdődött el...

  A modern korunk civilizációja rendelkezik azon eszközrendszerrel, melynek köszönhetően képes elpusztítani ezt a csodálatos bolygót, vagy akár egy még élhetőbb hellyé tenni azt. Úgy léptünk a 2020-as új esztendőbe, hogy a csapból is a környezetvédelem fontossága folyt. De hiába fogtuk fel, hogy a változás szükségszerű, a nyugati civilizáció képtelen volt önként tömegesen kilépni a komfort zónájából. A járvány azonban egy pillanat alatt felborított mindent. Rengeteg környezetszennyező gyár bezárt, a repülőjáratok többségét törölték, az autóforgalom pedig töredékére csökkent. Leállt a turizmus, a természet vadvilága elkezdte újra birtokba venni a kisajátított területeinket.

A tegnap után...

  Azt, hogy a járvány le fog csengeni, mindenki tudja. Azt, hogy változtatnunk kell az eddigi életformánkon és nem onnan folytatjuk ahol abbahagytuk, nagyon sokan reméljük! Azt, hogy a jövőben hasonló járványok fognak pusztítani a világon, egyre több tudós veszi biztosra. 

Értékrend változás

  Sok dolgot átértékeltünk. Jól mutatja ezt az is, hogy az Oscar-gála idején egybehangzóan azt olvasni számos portálon, hogy a "vörös szőnyegen" NEM celebeket és sztárokat akarnak látni végigsétálni az emberek, hanem orvosokat, ápolókat, rendőröket, tűzoltókat, bolti eladókat! Sokkal jobban tiszteljük az önkéntes segítőket, jobban értékeljük a virtuális világ helyett a természetet, telefonjaink nyomkodása helyett a személyes kontaktusokat és az öleléseket.

A minőségi idő legfelső foka: a művészetek

  A művészetek finomra hangolják az elménket. Emiatt ősidőktől fogva a művészetek szorosan részét képezték mind az elit társadalmi osztályokban élő nemesi családok, mind a szegényebb sorban élőknek egyaránt. A népzenétől- az operáig, a fafaragástól- a festőművészetig, mind kivétel nélkül olyan értékteremtő tevékenységek, melyek az alkotók elméjét fejlettebb szintre emelik. Sajnos a modern civilizációnk egyre inkább a praktikumot részesíti előnyben a művészeti értékekkel szemben. A harcművészetekből küzdősportok lettek (cirkusz), csökkentették az iskolai rajzórák számát, a díszes kézműves termékek helyett pedig futószalagon készült minimalista áruk lepték el a polcokat. És persze most nem azt siratom, hogy a lapos tévén nem áll meg a nagymama csipke terítője. A járvány okozta mozgáskorlátozottság egyik nagy előnye az ajándékba kapott IDŐ. Az, hogy ebből minőségi időt teremtünk-e, csak rajtunk múlik.

Szellemi igénytelenség

  A társadalmak túlnyomó többségére minden korban jellemező volt a tanulással szemben érzett ellenszenv, a fejlődés iránti közömbösség és a tudásszomj hiánya. Az uralkodó rétegeknek ez ideális, hiszen mindig a tanult emberek közül kerültek ki a hatalmukat megdönteni próbáló forradalmak élére álló vezetők. Ezért van az, hogy az iskolai rendszereket, kiváltképp a felsőoktatást, számos országban még mindig erősen szabályozzák. Korunk technikai vívmányai, a számítógépek és az okostelefonok világában lehetővé teszik bárkinek a tanulást, akár autodidakta módon is. Amíg a többség csak játszik a telefonján, addig az igényesebbek tanulási eszközként is használják. A lehetőség tehát mindenkinek adott, azonban a tanulás iránt érzett közömbösség miatt ezzel a többség mégsem él. Ezt nevezem én szellemi igénytelenségnek.

A rajzolás csak haszontalan időtöltés?

  Leonardo Da Vinci az emberiség egyik legnagyobb polihisztora volt. Mint feltaláló, bizonyára folyton törte a fejét valamilyen új találmányon és arról ábrándozott, bárcsak még több ideje lenne megvalósítania a számtalan ötletét. De akkor miért töltött hosszú hónapokat rajzolással, festészettel? Ugyanazért amiért a szamurájok, akik szintén jól tudták, hogy a művészetek kiválóan pallérozzák az elmét, mely által hatékonyabban forgatják a kardot a harcban is. A művészetek tehát közvetett módon rendkívül hasznosak. A képzőművészetek alapja a rajz. Noha gyermekkorában szinte mindenki szeret rajzolni, a felnőtté válás útján ez a többségnél megváltozik. Ennek alapvető oka a sikerélmény hiánya. Korunk modoros oktatási rendszere minden területen fellelhető. Jelen van a rajzórákon, a zeneoktatásban, a testnevelésben egyaránt. 11 évesen már karate versenyeket nyertem, de az iskolai testnevelés órákat nem szerettem. Simán felrúgtam 2m fölé, de a szekrényugrás nem volt az erősségem az alacsony termetemmel. 11 évesen már gitároztam, karatéztam és magas szinten rajzoltam. Tanárként megtanultam, hogy nincs rossz tanítvány, csak rossz tanító. Az oktatás kulcsa a sikerélmény. Így lesz a tanulás is minőségi idő.

Rock & Draw

  Ahogy csak szenvedéllyel érdemes alkotni, épp úgy szenvedéllyel hatékonyabb a tanítás is. A módszertanom (hussar-method) úgy alkottam meg, hogy az első perctől az utolsóig sikerélménnyel töltse fel a diákjainkat és minőségi időt töltsünk együtt az akadémiánkon. Benne van a rockzene lázadó stílusa, szabadsága, melyet bárki a magáévá tehet és általa gyönyörűen megtanulhat rajzolni. Az alkotás élménye igazán az önmagunkkal töltött minőségi idő.

Huszár Tonchi