Szeretettel köszönöm!

Rolcsi nem egészséges fiatalember, így neki ingyenesen biztosítottuk a rajztábori részvételt. Édesanyjától, Mónikától, a következőket kaptuk:

Rolcsi nem könnyű eset :)   Más, mint a többi gyerek. De nagyon szerethető fiatalember.

Rolcsi epilepsziás.

Emiatt rendszeresen gyógyszeres kezelést kap, frontérzékeny, ami komoly fejfájással párosul nála. Félévente neurológiára kell vinnem. Hiperaktívnak titulálták a régi iskolájában, komoly problémákkal kellett megküzdenie a betegsége kapcsán, és a rajztudás hiánya miatt - rengeteg negatív kritikát kapott társaitól, tanáraitól, ami miatt nehezen barátkozott, nehezen bízott meg a gyerekekben, kortársaiban a sok sértés, bántás hatására. Támadást vélt felfedezi minden közeledőben, bezárkózott, vagy éppen támadólag lépett fel a körülötte lévők felé. A facebookon látta meg Dóri rajzait (ő a pécsi, izomsorvadásban szenvedő kislány, akit Tonchi tanított rajzolni), és kíváncsivá tette az eset, hogy vajon ő maga is meg tud-e tanulni rajzolni ezzel a technikával? 2019. augusztusára hirdetett a Huszár Arts Akadémia rajztábort Balatonfüredre. Felkeltette az érdeklődésünket azonnal, de főképpen Rolcsi szerette volna. Amikor bejelentkeztünk az iskola vezetőjénél- Huszár Tonchinál, egy hosszabb beszélgetés során kiderült számára Rolcsi betegsége, így felajánlotta, hogy hozzam el a fiamat, teljesen díjmentesen veheti igénybe a rajztábort! Így jutottunk el a balatonfüredi rajztáborba, augusztus 26.-án. Rolcsi nagyon várta, hogy személyesen találkozhasson Tonchival, komoly reményeket fűzött ehhez a pár naphoz. A felnőttek között mindig jobban érezte magát, ahogy a rajztáborban is. Nem kellett rávenni, hogy üljön le, fogjon ceruzát... Ahogy követte az instruktor utasításait, és a portré kezdett kialakulni a kezei alatt, nagy meglepetéssel méregette a papírra vetett vonalakat. Nagyon meglepő volt számára, hogy a kezei közül egy szép, szabályos és pontos női arc vonalai kerültek elő. Hihetetlennek érezte, hogy ezt ő alkotta, pusztán azzal, hogy követte az instruktor tanácsait. Nagyon élvezte, hogy végre neki is sikerült egy tökéletes rajzot elkészíteni, boldog és elégedett volt. Amikor hazaértünk a 4. nap után, mindenkinek örömmel mesélte, hogy megtanult rajzolni, lelkendezett a táborban megélt élményekről. Az a 4 nap megerősítette az önbecsülését, hitet adott neki, hogy megbizonyosodott arról, hogy ő is tud rajzolni. Hitet önmagában! Csökkent a bizalmatlansága, és rengeteget javult a kézírása, türelmesebb lett, és egyre többször ül le magától tanulni. Az új iskolában jobban érzi magát, elfogadóbbak az "új" Rolcsival, emiatt kiegyensúlyozottabb és boldogabb lett. És folytatni akarja! Rajzolni szeretne tovább, fejlődni... és mielőbb! A még Magyarországon kevéssé ismert és elfogadott művészet terápia hatása teljesen egyértelmű a fiamnál. Nagyon hálás vagyok, hogy Rolcsi résztvevője lehetett a tábornak és nagy büszkeség számomra, hogy a fiam folytatni akarja. Remek érzés, hogy jó élményekkel gazdagodott és a sok változás magabiztosabbá tette, hitet adott neki, hogy ő is képes erre- nem is akárhogyan! Szelídebben áll a világ rossz dolgaihoz, nem fogalmaz meg olyan markáns véleményeket azonnal, gondolkodás nélkül.

Kinyílt a világ számára: kint is és odabent is!

Szeretettel köszönöm neked, Tonchi!